Walt Whitman
Tli mozdony
Tged dalollak,
a tombol viharban, a hban, a hanyatl tli nap alkonyatn,
teljes fegyverzetedet, mrtkes kattogsod s
forradalmas dbrgsed,
fekete, hengeres tested, aranyos bronzod s
ezst aclod,
slyos harnt-rudaid, prhuzamos-egyforma kerekeid, forg, oldalt csikorg kerekeid,
temesen neki dagad dohogsod s hortyogsod,
tvolba vesz zakatolsod,
elre mered nagy
lmpsodat,
hossz, halvnyan libeg fstbokrtdat, melyet
gyengd bbor sznez,
a kmnybl kipfkel sr-stt fstfellegeidet,
Remekbe kovcsolt testedet, rugid s szelepeid,
kerekeid remeg ragyogst,
engedelmesen utnad kocog vidm kocsijaidat,
melyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan
mindig kvetnek.
Te a modern let pldja, ─ jelkpe a mozgsnak s ernek ─ a szrazfld tere,
tged dalol ez egyszer a mzsm, versekben nekel,
ahogy lt
birkzva az lel szlrohamokkal s hfvssal,
amint nappal fttyentve rohansz tovbb,
jjel pedig nma lmpid lengeted.
Tztork szpsg,
dbrgj vgig az nekemen garaboncis
muzsikddal, lobog ji lmpiddal,
rlten vihorsz kacajoddal, visszhangz s min-
dent megingat fldrengsszer robajoddal,
te nmagad trvnye, mindig tulajdon nyomodat rz
(a knnyes hrfa s a nyafka zongora beteg
rzkenysge nem a tid)
rmlt trillidat a sziklknl s a dombok
fordulinl
rptsd a puszta vidkre, a puszta tavakra,
a nagy szabad gbe btran, vidman s ersen.
1876
Kosztolnyi Dezs fordtsa |